Szerelem nap

A rózsa kulcs a női szívhez. A tövis a nő lelke, a szirmok megfelelőjét pedig úgyis kitalálják. Az átadás pillanatába így tudatjuk a nővel, hogy tisztában vagyunk vele, áldozatot kell hoznunk az ügy érdekében, kivéve ha tövisektől megfosztott virágot nyújtunk át. (De az utóbbi gondolat legyen csak zárójeles.)
Hiszen tudja, érzi a nő, ő ezen a napon szeretve van, hiszen szeretni kell – jól tudja ezt a férfi is. S nem rest kimutatni! Szívének legbelsőbb szegleteiben kalandozik ezen a napon. Bár a férfi erős, monumentális, a kőszikla maga, de azért egy évben egyszer megteheti, hogy lágyabb arcát mutassa az imádottnak. Hiszen abban a poros kicsiny sarokban ott lapul, az eldugott, porral takart Szerelem. A „10.000 forint” szerelem maga, a végső, leghatalmasabb érzéskolosszus. De nem lehet gyenge a férfi! Nem! Pont most nem lehet az! A nagy napon, mikor kimutathatja azt, amit érez. Fel kell lebbenteni a fátylat, s meg kell mutatnia mindent, amit a szeretett nő maga váltott ki belőle.
- Nyuszi, én annyira szeretlek, hogy hoztam neked vágott növényt, vagy földbe ásottat, esetleg sok-sok műanyagot, porcelánt, ezüstöt vagy aranyat, szivacsot rejtő plüsst, hogy a poratkáknak is legyen ünnep ez a nap. Jah, és itt vagyok én is.
Kedves férfitársaim ne feledjük hát, hogy február 14 visszavonhatatlanul közeleg! Ne tévesszen meg minket a távolinak tűnő dátum; ma-holnap már bizonyítanunk kell. Javaslom gyűjtsünk hát erőt és készülődjünk addig is. Hiszen jaj szegény fejünknek, ha akkor majd szeretnünk kell, és üres karunkat nyújtjuk szerelmünknek, -egyetlen apró- kézzel fogható bizonyíték nélkül. S jaj szegény hölgyeknek is, ha a napon, mikor ők szeretve kéne, hogy legyenek, árnyékban maradnak.
Szomorú lenne, nagyon szomorú...