7 napja

Nem született poszt hét napja. Ez bizony nagyon szomorú.

Kikelet van!

Egy gyanútlan napon, 1848. március 15-én, Landerer Lajos és komája, Posztercsák István, szokásos délelőtti pipázásukat készültek megvalósítani a Margitsziget egyik padján. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzájuk, így betértek egy kávézóba, nem messze a Nemzeti Múzeumtól.

– Áh, akár a pesti árvíz, tíz esztendeje!
– Ne ríjál komám, dobd le a vizes kabátod, ebben a kávézóban átmelegedünk. Két feketét legyen szíves!
– A macska rúgja meg! Még a pipadohányom is elázott!
– Ne aggódjál Pista, jut az enyimből neked is.
– Hát, pedig esküszöm, megálmodtam, hogy máma kikelet lesz.
– Na igen, és te még a padon akartál pipákolni. Gyorsan végeztél volna vele.
– Áh, hagyjad csak... Ilyen hidegben?
– Oh, vénségedre milyen piperkőc lettél. Csak nem azt a gyémánttorkodat félted?
– Kikérem magamnak, csupán megfontolt vagyok. Egyébiránt ha itt tartunk, te sem vagy már az a vízimentő típus.

– “SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG!”

– No, a kikelet, látod Lajos? Ott van ni, a kikelet. Az a csapat legény is megérezte.
– Ne gúnyolódjál velem, mert kifizettetem a dohányod árát Marival.
– Nem gúnyolódom én. Mert szerinted belázasodtak a meghűléstől azért kiabálnak, vagy mi? A fiatal szív megérzi a kikeletet, hidd el nekem komám. Itt perceken belül kikelet lesz!
– Hé te fiú! Nem tudod mivégre csörtetnek ezek odakint? Tán fejbe vágta őket a tavaszi levegő?
– Fejbe bizony, bátyám! Az előbb voltak bent ketten, azok mondták, hogy forradalom van. Valami 12 pontot akarnak elfogadtani. Szabad sajtó, közös teherviselés, ezekre emlékszem pontosan. Magyar zászlókat kerestek volna; pont egy kávéházban? Ha engem kérdeznek, ez csak valami fellángolás az európai események miatt. De elnézést kérek, már várják a kávéjukat az urak a másik asztalnál is.
– Várjál már még egy szóra!
– Hát, Lajos, ez elszaladt.
– Az agyad lenne fele olyan éles, mint a szemed...
– Jaj, hát tudom én mi ez! Ahogy jöttem errefelé a Nemzeti Múzeumnál, ott állt kint az egyik bajuszos, és egy verset szavalt. Meg aztán hallottam olyan kiáltozást is, hogy a nyomdához, a nyomdához!
– A nyomdához?!
– A nyomdához.
– De hiszen az én nyomdám van ide a legközelebb, Pista!
– Jó, jó, nekem fölöslegesen kérkedsz ezzel.
– Te nagyon szürke marha, nálam van a kulcs!
– Uh, komám! Hát csak most esik le az aranytallér! Látod, én mondtam. Én megmondtam, hogy máma itt kikelet van!

Éljen a Világ vége

Mint tudjuk, 2012. december 21.-én vége lesz a világnak. Nem mondom, hogy én erről nem tudtam, hiszen de. Már üzentem a Murmius-GoZ gyülekezetnek, hogy kezdjék meg az Új világ, elhúzunk-innen-kapszula építését. No-de-ám addig van még pár dolog, amit meg kell tenni, hogy azok később taníthatóak legyenek az Új világban, mint csodatételek. Hiszen szükség lesz egy új Istenre az Új világban, én pedig előreláthatólag rá fogok érni. Nos, íme hat dolog, ami szükséges hatásos hatalomra törésemhez.

1. Zsírkrétával bajszot rajzolni a Mona Lisára.
2. Lepisilés az Eiffel torony tetejéről.
3. Kéregetni Dubaiban.
4. Kirobbantani egy borospince oldalát.
5. Szalonnasütés a Fehér Házban.
6. Sóssá tenni a Balaton vizét.

Már csak 1018 nap...

Éljen az emancipáció! +ÁPDÉT

ÁPDÉT: Iskolám (nem-nem, nem nevezem meg) kollégiuma is gondolt a nőkre eme jeles napon. S mit kaptak a hölgyek? Nem csalás, nem ámítás:



Na, ezt még Torma Kapitány sem fundálhatta volna ki jobban!

Mennyit ér?

Torma Kapitánynak nem futja sörre mostanában, így depresszív csöppet-kicsit. Nem kell félni, egy ekkora gondolkodó-söpredék-bokaficam nem tűnik el nyomtalanul a Föld színéről. Viszont mint akik hasonlóan munkanélküli főiskolások, mint én-jómagam-én, biztos eszükbe jutott már a kérdés, hogy mennyit is ér ő vagyis ők, azaz a gondolkodó, jelen esteben Én.

Vannak akik munkahelyen üdülnek fel egy-egy falat Tormával, nekik álljon alant a szöveg:

Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.

S következzen végül egy felhívás a hűséges Olvasókhoz:

Lusta vagy regisztrálni bárhova, de ide kommentelnél? Tele akarod Spammelni a megjegyzéseket? Hajrá! Mostantól bárki fűzhet megjegyzést a posztokhoz... aki tud írni, és nem csimpánz. Ugye?

Lányos csevej

-Anyuuu, hogy mondhattad azt, hogy a kocka testátlója körüli tetszőleges kicsiny szöggel való elforgatásakor a felület nem önmetsző! Hiszen mikor kivannak választva az élek, mindig lesz 3 amelyikhez tartozó forgásfelületek és az előzők közös része nem üres.