Szenvedélyek tivornyája

"Tüzes-e vagyol? A lelkem neked dalol... Óh, tüzes e vagyol?" Harsant fel a kérdés egy addiktológiai intézet szobájában, ahol történetesen csoportterápia zajlott-folyt. S ki más ragadhatta volna magához a szót, mint Jégvillám. (Hogy mit keres ez a jóember ott, fedje egyelőre jótékony homály. )
Kamaszos dühvel-hévvel-átitüddel, a "nem vagyok jó semmire, de készen állok bármire" hozzáállással pattant föl a recsegős-nyiszogós műanyag székről... Burkolatlan, ám leplezetlen szándéka volt, hogy a kérdést hanghullámok formájában levegőbe jutattó, nemét tekintve nőstény-állatot megpróbálja lenyűgözni. Vagy ha nem is lenyűgözni, rábírni arra, hogy önszántából dőljön előre, lehetőleg letolt bugyival a terem melletti toalettben. Nem sok, de legalább olyan 3-4 perc erejéig.
Hiszen a férfi attól kan, és amúgy is. Van abban valami megfoghatatlanul vad és szenvélyes amikor az ember heves csípőmozgások közepette hipómaradványokat juttat a szemébe, mivel az arcát félig a csempének kell támasztania, hogy egyrészt kellemesen hűtse azt, másrészről, hogy emlékeztesse a póz a reggeli/esti tusolásokkor elkövetett onanizálásra. Hiszen kell egy kis plussz parázs a hévbe. Úgy jó a liba ha kövér. Vagy ha tömik? Mindegy.
Hogy a nőstényt még inkább bűvkörébe vonja, hogy az érezze, hogy most jött el az alfa, azaz az ALFA ideje, bal, ööö, nem, jobb szája sarkát kissé felhúzta, szemével legcsábosabb, másik szemébe nézős, üveges tekintetét vetette a csatasor halálvonalába...Bal vállát kissé megemelte miközben mindkét kezét zsebre dugta, majd búgó ám mégis férfias, kissé karcos hangon, végre megszólalt:
- Merevedésem van, Cicám!

Életem kombinéje

És akkor, és ott, én megfogtam! Anya sosem engedte, csak a sötétben. Apa pedig mindig csak annyit mondott, hogy most ne figyeljek oda, mert a nénik nem jól könyveltek neki. Nem mondom, hogy nem voltak gyanúsak a hangos nyögések...de én is nyögtem az Aszú-vesszők sorozásától, mikor lekakaóztam a gepárdbőr díványt...nem is vezethettem a Lambódzsimmyt 29 óráig.
Nem hiszem, hogy ezek után muszáj lenne s kellene nekem ecsetelni, mekkora töréssel kezdtem meg a kamaszkort. Szörnyűségesen-borzalmatos és förtelmes hónapok vártak rám. De jelentem, túléltem! Azóta az első lepedő-összemaszatolásomon is túlestem, kint van agyáék hálószobájába, a falon, rajzszöggel rögzítve. Dicsőséges esemény, mondják...én meg úgy gondolom ahogyan ők.
Azóta, mint érett férfi a maszatolós raj néven csajozom a felső tíz-ezer-ben. Csak sukáran. Ah, és rendeltem Indiából pávián fanszőrt, Pesten elvileg a vasalt változata rendkívül menő...s mint a kép is mutatja, tényleg. A műszálas D&R nadrágomon pont átütnek az erősebb műszálak, amik a pávián fanszőrrel dörzsölődve elektromos kisülést okoznak...
Amúgy megvolt a csaj. Tisztába tett kétszer is. Romlott volt a tej...Azok a kezek, azzal a langyos, vizes wc papírral. Hmm. Apa sem csinálhatta volna jobban...






















(Az éjszaka hevében)

Minden, amit tudni akartál...

...de nem merted megkérdezni. Tudod? Nem? Ismerős? De!
Torma Kapitány, kevés dologhoz ért, de a nőkhöz méginkább. Mint tudjuk a nő a sok ásványvíztől, alapozótól és a necc harisnyától nő. Az, hogy mi teszi őket nővé, azt nem tudom, csupán a növekedésük tanulmányozására - mert tanulmányoztam őket, mint felfedezésre érdemes állatfajt - szóval méreteik gyarapodását befolyásoló tényezőkre terjed ki koránt sem lankadó figyelmem.
Tehát eme cím alatt álljanak nagybecsű - felbecsülhetetlen tanácsaim. Első, hogy ha vak vagy ne vezess virágtalant. Ki tudja, lehet randira megy. Ki figyelmeztethetné erre a fatálisan balga, hibás lépésre, ha nem te. Továbbá, ha jósnővel készülünk szexuális viszonyt létesíteni, és jóskártyákat szórunk a bugyijába (amíg rajta van!)...élvezni fogja. A kutyája sem tudja, hogy miért, de szerencsére ez minket nem is-nagyon-igazán érdekel. S ilyenkor jobb is, ha azonnal, egy mozdulattal, elvesszük a gondolkodó kedvét a blökinek, és kihasználjuk ennek kapcsán a hölgy tátott szája nyújtotta lehetőséget.
Irány hát a jósdákba, ifjú pelyhedző padavánok!

Versenyszellem

Ma, hogy nap van, felkeltem. Ekkor hasított belém, hogy a moped akkumulátorát, azt nem töltöttem fel. Ilyenkor történnek, és ilyenkor történhetnek meg megszégyenítő - megaláztatásos sokkok, velem. Nem tudom, miért így indultam el, hiszen hó is esett, az a csúszós fajta. Talán a sebesség iránti mély megszállottságom - mert mélyen megszállott vagyok a sebesség iránt, felé - szóval nem tudom. Csak azt tudom, hogy fáj.
Még csikó koromban, a kék kabát és nadrág volt a védjegyem. Jégvillám...így neveztek. Ha te rám gondoltál, én már régen elfelejtettelek. Igen, gyors voltam, nagyon gyors, akár a vasalthajú tini fiú a női mosdóban partnerével. S most, minden összedőlt, végleg.
Mentegetőzhetnék, hogy a fekete zokni légellenállása nagyobb a lábszáraménál. Vagy, hogy a jó öreg tépőzáras Adiads cipőm - ami a másik fémjelem, volt, nekem, emberi szöveten - szóval a cipőm, hogy nem volt elég tiszta, így a poratkák grammjaival leterhelt gép eleve elrendelt vereséget volt kénytelen elszenvedni, de nem teszem.
Álljon hát itt tanulságul és emlékül, szégyenem. Mindig csatlakoztasd töltőre az akkumulátorokat.

(Sajnos a kocsmai - harci üvöltésem sem segített már, mit azt a kép is tanúsítja.)

Ismeretterjesztés: I. fejezet

A Torma Kapitány, ragadozó emlős, éjszakai vadász. Ám zsákmánya nem csupán növényekből és állatokból áll. Fajtársakat is fogyaszt bizonyos szituációkban, illetve nem riad vissza az öncsonkítástól sem. A farka, akár a közönséges gyíké, (bár, ugye rokonságot nem mutat eme hüllővel) visszanő. Közepesen agresszív faj, genetikai mutációnak köszönhetően látása kifinomultabb, mint fajtársaié, annak ellenére, hogy rövidlátó. Térérzékelése roppant fejlett. Szeme szép, sőt, gyönyörű!
Ha eme faj tartására adjuk fejünket, mindig gondoskodjunk megfelelő mennyiségű élelemről és folyadékról. A meleg, puha helyeket kedveli. Élettartama növelhető, ha blogjának rendszeres olvasójává válunk.

Éjszakai szív- és bélcsavarodás

(...) Jajj, hát szeretem én. Hogyne szeretném. Szeretem. Bálványozom, mert őtőle biztonságosabb odum nincsen, ahova elrejthetem azt ami vagyok. Sarat, salakot, és csontot. Ez a széles-szeles sodrás mindig elAnyátlanít, engem. Pulzátoromat is eme szeles-szerelmes képzavar akasztotta ki. Szörnyű, nem?
"Az őszinte megnyílás. Kitárulkozós szerelmes turbékolás. Szexhelyzetek. Nélküled nem megyek a bálba balhék. Ne vágja a szavamba! Nem, ne is gondolj rá, a gyerek Velem marad!"
Szeretem Őt! Hiszen olyan élethelyzeteket generál, amik Rólam szólnak. Számomra fontosak a Rólam szóló élethelyzetek.
Ő az első aki Rólam beszél, és tőlem tesz függővé dolgokat, tetteket. Szeretem benne, hogy foglalkozik velem.

És máris...

El sem hinném, ha nem tapasztaltam volna, vagyis tapasztalnám, - én buta - hogy kell ez a brog...blog...vagyis én! Történt ugyanis, hogy a mellékhelységet meglátogatva, ahol az ember ügyes ámde néha bajos dolgát szokta végezni, hogy nincsen tekercs, vagyis, hogy nincsen papír.
Férfi és nő társaim is biztosan átélték már eme sokkot, hol "ápolásra" szoruló altesttel, hol nélküle.
Én mindenesetre angolosan távoztam azzal a megnyugtató tudattal, hogy az utánam jövőnek lesznek bajai rendesen.
Nem vagyok egyébként mindig ilyen. De ma, ilyen vagyok.

Én, én vagyok

A címre utalva, ezt jó ha tisztázzuk. Nekem Fontos Önmagamnak lenni. Miért? - Kérdezheti a naiv, ámbár cyber-bitang olvasó.
Nos, nekem azért fontos önmagamnak lenni, mert ha nem vagyok, Te sem lézengsz itt. Ha Te nem lézengsz itt, nekem nem jó. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert jómagam informálni akar Téged, - Kedves olvasót - hogy kis-mi-újság van Velem. Érted, nem? Nekem ez jó! Miért ellenkeznél hát...